Nos a reményeink szerte kellett hogy foszoljanak,ugyanis Momónk nagyon nehezen aludt el és amikor elaludt akkor is nyüszögött.Ha jól emlékszem akkor este fél 10 körül alhattunk el midannyian és 0:40-kor keltünk,szintén valamennyien.Akkor fent voltunk kettőig,mert a kis Danigyerek nem nagyon akarta az igazak álmát aludni.Persze négykor megint kelés és etetés.Aztán reggel hétkor ismét.Szóval máskor így fogok reménykedni abban,hogy az éjszaka álommal teli lesz.Na viszont a reggel igen mókásan alakult.Momó valamiért nagyon sírt.Azt hittük,hogy csak az esti hiszti folytatódik tovább – hiszen Szilvi megetette a kis Dömpit - ,de amikor a pelenkába néztünk volt benne egy pici anyag.No - gondoltam egyet - majd én jól tisztába teszem a kis üvöltő farkast.Persze ,hogy az üvöltést elhalgattassam a szájábanyomtam egy kis édesköményteát.A továbbiakat pontokba szedem:
1.) Pelenkát leszed
2.) Édesköményteát kiköp
3.) Üvöltést folytat
4.) Apa vállra veszi a gyerkőcöt
5.) Momó által saját térd+apa has telibefos
6.) Anya röhög és rohan a fényképezőért
7.) Apa próbálkozik tisztán kijönni az események sorozatából
8.) Nem sikerül!
Mivel a fotómasinából az elem kifogyott (hála a magasságosnak) és már én se tudtam magamat tisztábbá varázsolni,így megegyeztünk abban,hogy megfürdetjük a Minimanót.
Most tetszett Momónak a vizesblokk használata.Hozzáteszem,nekem is tetszett volna egy azonnali fürdés,de erre csak cirka két és fél óra múlva kerülhetett sor.Addig maradt a nedves popsitörlő alkalmazása.Mindezek utánarra gondoltunk ,hogy elsétálunk az önkormányzathoz megérdeklődni mennyi anyagi támogatásban részesül az aki növeli Budakalász jövőbeni adófizető állampolgárainak a számát.Az út a babakocsival egész jól ment kb az etap feléig.Aztán ismét beütött a ménkű.A reggeli hiszti folytatása következett,így mondtam Szilvinek,hogy inkább menjen haza a kis bőgőmasnival és én majd intézkedem az önkormányzatnál.Ott készségesek voltak és felhomályosítottak,hogy semmit nem kell kitöltenem,mert a védőnő dolga lejelenteni az újszülötteket és az anya lakcíme szerinti helyre kiküldenek tizenvalahányezer forintot.Ez is több, mint a semmi.Most így négy óra fele nyugalom honol a házban.Momó és csodaszép anyukája is alszik és mint rájöttünk Momónk imád hasonfekve aludni,így most ezen állapotában leledzik.

……pár órával később……

Kimentünk megkocsikáztattuk az én kis fiamat Dániel Leventét.A kellemeset összekötöttük a hasznossal és amint a cukrászda/söröző mellé értünk vettünk francia krémest meg linzert meg túró kockát.Ezekből már nincsen egy darab sem.Visszafelé az úton Momó nagyon éhes lehetett,mert úgy döntött,hogy keservesen elkezd sírni.Persze ahogy az utcába értünk abbahagyta a kis sírógép.Szerencsétleségünkre vagy szerencsénkre az utca népe épp akkor tett-vett valami hülyeséget a portájuk előtt amikor befordultunk a sarkon, így vagy fél órával később értünk haza a sok ügyürü-bügyürü miatt.Mindenki agyonajározta Momót,hogy milyen szép meg,hogy milyen formás meg,hogy mennyi haja van és csak úgy ömlött a cukormáz a babakocsinkra.Csoda,hogy nem csaptuk el a gyomrunkat a sok émelyítő ömlendékek miatt.
Mikor hazaértünk Szilvi a tesóm kezébe nyomta a kis dömpert.Egész jól elvolt nála,persze szóltam neki,hogy karmolni is fog,de nem hallgatott rám.Megbánta.Most evett,ivott és épp a büfiztetés van folyamatban.Kíváncsi leszek,ma milyen éjszakánk lesz.